- Visszamegyek Amerik�ba.
- Tess�k? – Soohyun azt hitte rosszul hallja.
- De nem sok id�re, nyugalom.
Most m�r az �jul�s ker�lgette. – Te meg akarsz �lni engem? – rogyott le a sz�kre megsz�d�lve.
A teremben mindenki gyilkos pillant�sokkal meredt Alexanderre.
- Bocsi, bocsi. Nem akartam ilyen sokkol�ra. – mosolygott f�lszegen. – Csak tudj�tok… nagyb�ty�m egy napja… - nem tudta tov�bbmondani. K�nnyei z�porozva hulltak al�. – Sajn�lom �n…
Soohyun szorosan mag�hoz �lelte szerelm�t �s nyugtat�an elkezdte simogatni a h�t�t.  – Jobb lenne, ha ink�bb hazamenn�nk. – kezdte az ajt� fel� terelgetni kedves�t.
A t�bbiek b�tor�t� pillant�sokat k�ldtek fel�j�k miel�tt kil�ptek volna a lak�sb�l. A hazafel� vezet� �t s�ri csendben telt. Csak Xander szipog�sa hangzott fel id�nk�nt. Pech�kre az �sszes l�tez� piros l�mp�t kifogtak, ami borzalmasan felideges�tette Soohyunt, de szerelme kedv��rt megtartotta a nyugodts�g �llarc�t.
              Haza�rve bel�lr�l az ajt�nak d�nt�tte Alexandert �s �gy cs�kolta meg, ahogy m�g soha. Ez�ttal minden benne volt, amit valaha is �rzett p�rja ir�nt. D�h, k�ts�gbees�s, f�jdalom, egym�sra tal�l�s, �r�m, szenved�ly, szerelem. Mikor ajkaik elv�ltak egym�st�l, m�lyen egym�s szem�be n�ztek �s tudt�k, enn�l k�zelebb nem is lehetn�nek egym�shoz nemcsak fizikai �rtelemben, de �rzelmileg is. V�gre t�k�letes volt k�zt�k az �sszhang, amire oly r�g�ta v�gytak.
- Szeretlek. Az �letemn�l is jobban. – suttogta homlok�t Alexander�nek d�ntve Soohyun.
- Olyan vagy sz�momra, mint a leveg�; n�lk�l�zhetetlen. N�lk�led meghaln�k. �n is szeretlek t�ged. – felelte Xander csillog� szemekkel.

                Eli kezdte elvesz�teni a t�relm�t. Kevin megint beszabadult a konyh�ba �s vesz�lyesebbn�l vesz�lyesebb mutatv�nyokat hajtott v�gre. Az el�bb �pp a forr� olajjal teli serpeny�vel hadon�szott. Fej�t fogva rohadt oda keves�hez.
- K�rlek. Ezt n�zni is rossz! – kapta el a m�sik kez�ben l�v� hatalmas konyhak�st.
- Naaaaa! – m�ltatlankodott a kis p�sze.
- Nincs semmi na! T�n�s a konyh�b�l. M�g a v�g�n megsebes�tesz valakit, vagy ami m�g rosszabb, magadat! – kezdte el kifel� terelgetni a makacskod� Kevint. Mostan�ban t�bb id�t t�lt�tt a konyh�ban, mint vele �s ez nagyon frusztr�lta. Na, nehogy m�r egy helyis�g lek�r�zze. Azt m�r nem! Gyorsan elk�sz�tette az aznapi vacsor�t, kiporci�zta majd egy t�lc�ra helyezve az adagokat visszas�t�lt a nappaliba, ahol egy duzzog� Kevinnel tal�lta szembe mag�t.
- Azt ne mondd, hogy az�rt, mert kik�ldtelek a konyh�b�l. – s�hajtott fel let�ve az �teleket a doh�nyz�asztalra.
- De! Pontosan az�rt! – fordult fel� m�rges tekintettel kedvese. – Tudod, te mennyit pr�b�lkozok, hogy… hogy valami finomat el… tudjak k�sz�teni… neked?! – a s�r�s k�zel�ben j�rt Kevin. Eli ut�lta, ha megr�katta szerelm�t, ut�lt f�jdalmat okozni neki, m�g ha csak ilyen kis apr�s�g kapcs�n is.
- Bocs�nat. Nem… tudtam, hogy ez�rt akart�l… - elsz�gyellte mag�t nagyon. – Nem akartalak megb�ntani.
- Semmi baj. – felelte megenyh�lve �s Eli nagy meglepet�s�re egy apr�cska cs�kot lehelt ajkaira.
- Ezt mi�rt kaptam? – k�rdezte meglepetten.
- Csak mert. – vonta meg a v�ll�t a m�sik.
- Ez nem v�lasz.
- De az!
- De nem! – akad�koskodott tov�bb a Washingtoni.
- Mert szeretlek! – bukott ki Kevinb�l, mik�zben f�lig pirult.
Eli ebben a pillanatban �gy �rezte, legnagyobb �lma v�gre val�ra v�lt �s nincs az a p�nz, ami�rt k�pes lett volna elengedni azt.

The End