Kevin rég nem érezte ennyire jól magát. A tilosban járás talán mégsem volt annyira rossz dolog. A vére pezsgett, a szíve vadul kalapált, az adrenalin szintje az egekben. És, ami leges legjobb ebben az éjszakai kiruccanásban, hogy visszakapta az ő drága régi Elijét. Ez minden esetleg bekövetkezhető problémáról elterelte a figyelmét. Közel egy órája szöktek be a vidámparkba, mikor leültek a közeli padra.
- Rég szórakoztam ilyen jól. – nevetett Kevin boldogan.
- Nekem mondod? – helyeselt az idősebb és az ég felé fordította tekintetét. – Oh! Egy hullócsillag!
- Hol? Hol? – pattant fel izgatottan a másik. – Ajj, elszalasztottam. – fancsalodott el.
- Na, ne szomorodj már el ennyire. – húzta az ölébe Eli, ahol Kevin kényelmesen el is helyezkedett. Szeretett a másik közelében lenni, szerette az öleléseit, az apró figyelmességeit. Komolyan kezdett néha megrémülni ezektől az érzésektől, de mindig megmagyarázta magának, hogy csak nagyon közeli barátok. Hisz más bandatagok is szoktál ölelgetni egymást, a másik ölébe ülnek és néha még 1-1 puszi is elcuppan. Oké, Soohyun és Xander kivétel, de róluk mindenki tudja, hogy egy párt alkotnak.
- Nézd, ott is van! – kiáltott fel Eli és a megfelelő irányba vezetve fejét végre ő is láthatta az égi csodát. Mert ő így nevezte a hullócsillagokat.
- Óóóóh! Olyan gyönyörű! – mosolyodott el boldogan.
- El ne felejts kívánni! Én már megtettem az előzőnél. – figyelmeztette a jelenleg székként funkcionáló barátja.
Mit is kívánjak? – gondolkodott el. – Talán egy nagy adag gyümölcskelyhet? Az olyan fincsi~
- Na, sikerült? 
- Ühümm! – bólintott elégedetten és újból az égre nézett.
Talán, ha látok még egyet kívánhatok rá csoki öntetet is.

                Eli kicsit szorosabbra fonta karjait a kis pösze bandatársa körül és homlokát a hátának döntötte. Egy nagy levegőt véve megérezte szerelme édes illatát, amit annyira imádott. Ő volt a legjobb drog a világon számára. Az illata, jelenléte és személyisége összessége egy halálos adag heroin erejével hatott rá.
- Mit szaglászol? Büdös vagyok? – hallotta Kevin érdeklődő hangját.
- Jaj dehogy! Épp ellenkezőleg, nagyon jó illatod van. – mosolyodott el. Úgy gondolta nem baj, ha őszintén kimondja, mennyire szereti a másik különleges illatát. Meg se lepődött, mikor egy kérdő tekintet fúródott az övébe. Elnevette magát.
- Mi az? Nem szerethetem az illatod? Olyan sokat vagyok a közeledben, hogy hozzászoktam és jó érzéssel tölt el, ha érezhetem.
Egy fülig elpirult Kevinnel találta szembe magát mikor felnézett a másikra. A boldogság olyan hirtelen öntötte el szívét, hogy még gondolkozni se volt ideje mielőtt cselekedett volna. Szerelme tarkóját megragadva húzta le magához egy lágy csókra. Óvatosan kezdte el kóstolgatni a másikat, nehogy megijessze. Aztán mikor kettényílt kedvese szája utat adva neki, elmélyítette csókjukat. Közben teljesen maga felé fordította és ujjait belefúrta a szőke, selymes tincsekbe. Legnagyobb meglepetésére Kevin nem lökte el magától, épp ellenkezőleg, karjait nyaka köré fonta és még közelebb húzódott hozzá, amivel természetesen az őrületbe kergette Elit. Szenvedélyesen harapott bele kedvese alsó ajkába egy apró sóhajt kicsalva belőle, ami csak olaj volt a tűzre. Tudta, ha hamarosan nem állítja le magukat, olyat tesz, amit később mindketten megbánhatnának. Ám mielőtt léphetett volna, Kevin tette meg;
- Ne! – ugrott el egy látványos hátra bukfenc kíséretében.
- Ó jesszus! Jól vagy? – kapott utána Eli, hogy felsegítse, de a másik ellökte a kezét.
- Kérlek ne! – könnyek csillogtak szemeiben. – Ezt nem lenne szabad… - szipogott egyet, teljes letargiába taszítva ezzel a Washingtonit.
Megint miattad sírt te éktelen nagy ökör! – üvöltött magára gondolatban.

                Alexander azt hitte ennél jobb már nem is lehetne. Tévedett. Mikor Soohyun mögé kerülve hátulról hatolt belé határozottan, egy pillanatra elhomályosult előtte a világ és csillagokat látott. A lepedőbe kapaszkodva nyögött fel kéjesen.
- Uram… isten… - lihegte a párnába fúrva arcát. Nem szerette volna, ha szomszédok fültanúi lennének kedvesével eltöltött intim perceinek. Mióta újra egymásra találtak, majdnem minden este kényeztették egymást különböző módokon, amik néha kínzóan édesnek tűntek. Mint például, mikor tegnap Soohyun egy tányér eper és 2 doboz tejszínhab segítségével mutatta meg neki, mire képes a nyelvével. Már a bevillanó emlékektől is úgy érezte, rögtön elélvez, de kedvese nem volt ennyire kegyes vele. Mostanában nagyon rákapott a kínzás ezen módjára.
- Nem, nem! Még nem mehetsz el… - dorombolta fülére hajolva majd belenyalt.
- Ah! És… mé… még ezek u…ut…után elvá…rod tőle ho… - nem tudta tovább folytatni. Soohyun ismét rátalált a legérzékenyebb pontjára, ami képes volt Alexander agyát teljes sötétségbe borítani.
                Fél óra és 3 orgazmus múlva az ágyon kiterülve pihegett szerelme karjaiban. Úgy érezte, mintha egy álomban lenne, de ha így volt, nem akart többet felébredni.
- Megint nem bírtad sokáig… - kuncogott Soohyun apró csókot lehelve Xander szájára.
- Nem is tudom kinek a hibája. – mondta tettetett sértődöttséggel.
- Óó, ha te…-
A kapucsengő éktelen vinnyogása szakította félbe a fiatalabb mondatát. Kérdőn tekintettek egymásra.
- Vársz valakit? – kérdezte Alexander meglepetten kedvesét.
- Dehogy!
- Akkor meg ki a…-
- Hahó! Kevin vagyok! – még nagyobb döbbenettel az arcukon fordultak az ajtó felé. – Bocsánat a… zavarásért, de muszáj… szóval beszélnem kéne Alexanderrel. Nagyon fontos… lenne.
- Fogadok Eli van a dologban. – morgolódott Xander a nadrágjáért nyúlva. - Sietek vissza. – mondta és az ágyból kipattanva adott még egy gyors csókot kedvesének, majd kisietett a bejárathoz.
- Szia! Kerülj beljebb. – nyitott ajtót a lihegő Kevinnek. Úgy festett, mint aki épp a maratonon van túl.
- Tényleg bocsi a zavarásért, de…-
- Azért levegőt is vegyél! – ültette le vendégét a kanapéra a Hong Kongi és elszaladt egy pohár vízért. Miután barátja gyorsan felhörpintette a hideg nedűt azonnal beszélni kezdett;
- Tudod, úgy kezdődött az egész, hogy felvetett egy ötletet, miszerint lógjunk be este a vidámparkba. Oké, belementem, elmentünk. Tök jól éreztük magunkat és annyira boldog voltam, hogy visszakaptam a régi Elit. Aztán leültünk egy padra és elkezdtük a csillagokat nézni. Volt néhány hullócsillag és valahogy az ölébe kerültem és megcsókolt és én visszacsókoltam és annyira élvezte, hogy nem akartam abbahagyni és aztán megijedtem attól, amit teszünk és elfutottam és most itt vagyok, és nem tudom, mit csináljak! – fejezte be villámgyors beszámolóját Kevin. A nagy sebességgel történő beszéd valamint a rengeteg információ, amit hirtelen rázúdítottak halálos elegyet alkotott Xander agyában. Rendszerleállást eredményezett, aminek küldős jele csak egy szélesen eltátott szájú Alexander volt.

                Eli tudta, csak egy helyre menekülhetett Kevin, és az Soohyunék szerelmi fészke volt. Amilyen gyorsan csak tudott, oda akart érni. Meg kell magyarázza szerelmének a vidámparkban történteket. A gyorsaság kedvéért kivételesen a liftet választotta. Nem akart elvesztegetni egyetlen percet sem. A máskor villámgyors felvonó most olyan, volt mintha csak vánszorgott volna. Eli alig bírta kivárni, hogy kinyíljon az ajtaja. Amint ez bekövetkezett, mint akit rakétából lőttek ki, úgy rohant Xanderék lakásához.
- Itt van ugye? – rontott rá azonnal az ajtót nyitó Alexanderre. – Beszélnem kell vele.
- Most nem túl jó ötl…- Hé! Eli!
Nem érdekelte, mit mondd a másik. Muszáj megbeszélnie Kevinnel a dolgokat. A nappaliban ücsörögve találta. Amint észrevette pánikszerűen menekülni kezdett előle;
- Ne! Menj innen! – hadonászott karjaival maga előtt.
- Kérlek! Hadd magyarázzam meg! Kevin… – kapta el a fiatalabbat. – Én csak…-
- Nem! – kiáltotta egy oktávval magasabb hangon szerelme és egyik kezét kiszabadítva nagyot lökött rajta. Szerencsétlenségükre a nappali falának sarka épp Eli mögött volt. Egy nagy ütést érzett a feje hátsó részén. Látása fokozatosan kezdett elsötétülni, mint mikor a sötét fellegek egyre jobban körülveszik a napot, mígnem teljesen eltakarják azt, homályba borítva a tájat. Kevin kétségbeesett sikolya volt az utolsó, amit hallott mielőtt a földre zuhant volna öntudatlanul.