Soohyun a k�rterem becsukott ajtaj�nak t�maszkodva �llt teljesen lesokkolva. Teljesen v�ratlanul �s felk�sz�letlen�l �rte a cs�k. Fogalma sem volt, hogy mit reag�ljon. Egyr�szr�l, t�bbet akart, m�sr�szr�l viszont ott lebegett a f�lelem a leveg�ben. F�lt a k�vetkezm�nyekt�l �s f�lt att�l, amit ez a kapcsolat eredm�nyezhet.  Beletelt p�r perc�be, mire siker�lt lenyugtatnia zakatol� sz�vver�s�t, �gy pulzusa m�r csak 190 volt. – Nyugalom! Soohyun, le kell nyugodnod �s visszamenned, mintha mi sem t�rt�nt volna. Nyugi. Nincs semmi v�sz. – pr�b�lkozott lelaz�tani mag�t. Nem siker�lt. Legsz�vesebben fel�v�lt�tt volna, ami tekintve, hogy egy k�rh�zban volt egyenesen eredm�nyezte volna a dilih�zba val� bez�r�s�t. – Hmm… Van�lia �zes�t�s� nyugtat�. Igaz�n j�l hangzik. – gondolatban elkezdte fejelgetni a vele szemben l�v� falat. Kezdte t�nyleg azt hinni, hogy elment a marad�k esze is.  Egy �jabb vill�mcsap�s �bresztette r�, vissza kellene mennie Xanderhez, aki nagy val�sz�n�s�g szerint ism�t a takar�ja alatt bujk�l. Nem hagyhatja szeg�nyt mag�ra a legnagyobb f�lelm�vel. Az�rt lehet, hogy n�ha sz�vtelen, de ennyire m�g nem.
- Bocsi csak… ���… s�rg�sen ki kellett menjek a mosd�ba. – gyenge hazugs�g volt, de az igazs�gn�l ezerszer jobb. Persze Alexander azonnal �szrevette a f�llent�st �m jav�ra v�ljon, nem tette sz�v�.
- �rtem. – b�lintott mosolyogva. – M�r att�l f�ltem vissza se j�ssz…
Nem tudta mit v�laszolhatna erre. Kiss� kipirult arccal �lt le Xander �gy�nak sz�l�re. Hatalmas cs�nd telepedett r�juk, amiben csak n�zt�k maguk el� sz�tlanul.

- �gy l�tom, minden eredm�nye rendben van sz�val szerintem haza is engedhetem. – mondta f�lig �r� sz�jjal Alexander �gya v�g�ben �ll� doktor. – Persze pihen�sre tov�bbra is sz�ks�ge van. Rem�lem, a bar�tja gondj�t tudja majd viselni, am�g teljesen fel�p�l.
- �, � nem hiszem, ho-
- Persze. �gyelni fogok r�, hogy mindent betartson, amit mondott a doktor �r. – b�lintott tisztelettud�an Soohyun.  Xander �rtetlen�l n�zett t�rs�ra, aki tov�bbra is csak mosolygott a dokira.
Megbocs�jtott volna? – k�rdezte mag�t�l zavarodottan.
                Egy �r�val k�s�bb a fiatalabb �gy�ban fek�dt teljesen letagl�zva. – Uram isten! A legvadabb �lmaimban se rem�ltem, hogy valaha eljuthatok id�ig. – gondolta izgatottan, mik�zben v�rta, a leves�t. Szerelme m�r-m�r jobban gondj�t viselte, mint a k�rh�zi n�v�rk�k. Leste minden �haj�t, s�haj�t �s nem engedte, hogy b�rmit is egyed�l csin�ljon. M�g a WC-re is elk�s�rte!!
- Mi�rt csin�lod ezt? – k�rdezte meg v�g�l Alexander. Soohyun k�rd�n n�zett r� ez�rt folytatta – Mi�rt seg�tesz? Mi�rt viseled gondomat? Meglenn�k egyed�l is, vagy ha nem, felh�vn�k valakit. Mi�rt t�r�dsz velem ennyire?
A fiatalabb zavarba j�ve �lt le az �gy sz�l�re. A cs�nd kezdett hossz�ra ny�lni �s v�lasz m�g mindig nem �rkezett a k�rd�seire. – B�rcsak azt mondan�, mert szeret…  - de nem ez t�rt�nt.
- El�t�ttelek. Tartozom ennyivel neked mindezek ut�n.
- �. �rtem. – nem pr�b�lta leplezni csal�dotts�g�t, az nem � lett volna. Nagyot s�hajtva n�zett ki az ablakon. A vihar m�g mindig legal�bb akkora er�vel tombolt, mint egy �r�val azel�tt. �gy t�nt, sose hagyja abba. Xander lelk�ben is hasonl�, soha v�get nem �r� gy�trelmek j�tsz�dtak le. Mindig mikor rem�nykedni kezd, j�n egy vill�mcsap�s, ami t�nkretesz mindent. B�r Soohyun nagyon j�l gondj�t viselte, besz�lget�seik a „K�rsz m�g valamit?” �s az „ �gy j� lesz?” k�rd�sekn�l kimer�ltek. P�rszor pr�b�lt sz�ba elegyedni a fiatalabbal, de kudarcba fulladt minden alkalommal. Fogalma se volt, mit k�ne tennie az �rdek�ben, hogy ne csak b�ntudatb�l tegye, amit tesz a m�sik.

                Nagy er�fesz�t�s�be ker�lt ez az eg�sz �pol�sdi. Alig b�rta visszafogni mag�t att�l, hogy Alexander karja k�z� vesse mag�t �s soha t�bb� el ne engedje. B�r mag�nak v�gre beismerte, m�g mindig szereti az id�sebbet, de a kimond�s t�l neh�znek bizonyult. K�nnyebb volt j�tszani az �rdektelent, mint bevallani az igazi �rz�seit. – Gratul�lok Shin Soohyun! Sz�n�szked�sb�l 5-�s! �szintes�gb�l -100! – hordta le mag�t h�lyes�g��rt. N�h�nyszor nekiveselkedett, hogy kimondjon mindent, mi a sz�v�t m�r gy�trelmesen nyomja, de valami mindig megakad�lyozta benne. Legut�bb egy, az ablaknak csap�dott mad�r. – Kezdem nagyon ut�lni a viharokat. – morgol�dott, mosogat�s k�zben. A kez�ben l�v� t�ny�rba m�r majdnem lyukat sikatyolt, mire �szbekapott.
- Ha ez �gy megy tov�bb, biztosan bedilizek. – s�hajtott lemond�an a mosogat�ra t�maszkodva.
- Mit�l dilizel be? – a v�r is megfagyott az ereiben, mikor meghallotta h�ta m�g�l Alexander hangj�t.
- Semmit�l. – v�gta r� r�gt�n, megp�rd�lve a tengelye k�r�l. Xander gyanakv� tekintete el�rult, hogy nem vette be, de nem firtatta, ami�rt iszony� h�l�s volt neki. Ha most tov�bb k�rdez�sk�d�tt volna, tuti biztosan dug�ba d�l minden, ami�rt eddig megdolgozott. R�mrettenetesen hazudott.
- Egy�bk�nt te mi a j� fen�t cs�mborogsz itt kinn, mikor az �gyban k�ne fek�dn�d?! – eszm�lt fel inger�lten Soohyun.
- M�r nem b�rok tov�bb fek�dni. – nyafogott az id�sebb.
Istenk�m, de aranyos. – gondolta, de v�g�l csak ennyit mondott: - Akkor �lj!
- Haha! R�mvicces. – h�zta el g�nyosan a sz�j�t.
- Vicces vagy sem, t�n�s vissza, miel�tt a h�tamon cipellek oda! – fenyeget�snek sz�nta, de v�g�l m�r abban rem�nykedett, ellentmond neki Xander, mert akkor a karjaiba vehette volna.
- Ok�. Ok�. – s�hajtott lemond�an �s elkezdett visszas�ntik�lni a szob�ba.

                Eli miut�n nagy nehezen elszabadult a st�di�b�l, Soohyun h�za fel� vette az utat mivel tudta, n�la van a les�r�lt Alexander. Akit nem mellesleg pont a dr�ga leader-ssi rokkantott le. L�nyeg a l�nyeg, musz�j volt l�tnia az � mosolyg�s majmocsk�j�t. Tan�csra volt sz�ks�ge, amiben csak az id�sebb tudott seg�teni neki. F�l �r�j�ba telt eljutni a munkahely�t�l a lak�sig, de �veknek t�nt sz�m�ra. Annyi minden kavargott a fej�ben, hogy azt hitte menten sz�t robban.
- Eli. H�t te meg, hogy ker�lsz ide? – k�rdezte meglepetten Soohyun, mikor ajt�t nyitott. �m a hangj�ba egy cs�pp d�h�t is �szrevett, amit a p�r nappal azel�tti b�rban t�rt�nteknek tudott be.
- Eln�z�st a zavar�s�rt, de s�rg�sen besz�lnem kell Xanderral. – magyar�zta bel�pve a lak�sba. – Merre tal�lom?
L�tszott az id�sebben, hogy nem nagyon akar�dzik neki kimondani, de v�g�l f�l perc v�v�d�s ut�n megtette;
- Balra a m�sodik ajt�. – b�kte ki kelletlen�l.
- K�szi. Nem fog sok�ig tartani. �g�rem. – b�lintott �s miel�tt m�g a m�sik meggondolhatta volna mag�t beslisszant a szob�ba, ahol Alexander fek�dt.
- Hey Monkey Man! – �dv�z�lte der�sen bar�tj�t.
- Oh! Eli. Mi sz�l hozott erre? – k�rdezte meglepetten a m�sik.
- Kellett valaki, aki meghallgat �s seg�t, mert �n komolyan mondom, begoly�zok lassan. – ford�totta komolyra a sz�t �s letelepedett az �gy sz�l�re.
- Mi t�rt�nt Eli? – aggodalommal teli hangon �lt fel Xander az �gyban.
- Nem is tudom, hol kezdjem. – vakarta meg zavarodottan a tark�j�t. – Igaz�b�l, lehet �n reag�lom t�l �s tot�l nem �gy van, mint ahogy hiszem, de ha meg igen, akkor nem tudom mit tegyek �s…
- �csi. �csi. Mir�l is van sz� pontosan? Mert ez mind sz�p �s j�, de egy sz�t nem �rtek bel�le az el�zm�nyek n�lk�l.
Nehezen akar�dzott kimondani a b�v�s sz�t, de tudta, musz�j lesz k�l�nben Alexander k�ptelen lesz seg�teni neki.
- Nem mir�l. Kir�l. – sz�netet tartott, hogy �sszeszedje a gondolatait �s nem utols� sorban mag�t. – Kevin… - b�kte ki v�g�l egy hatalmas s�haj k�zepette.
- Hogy… mi van? – k�rdezte f�ldig zuhant �llal Xander.
- Ne n�zz m�r �gy! – mondta durc�san. – Az�rt j�ttem, hogy seg�ts nem pedig g�nyol�d�s�rt.
- Nem g�nyol�dok, csak… meglep�dtem. Nagyon meglep�dtem.
A k�z�j�k telepedett cs�ndben Eli felm�rte bar�tja hangulati �llapot�t. Kiss� inger�ltnek t�nt, amit Soohyun k�zels�g�nek tudott be. Ezek ketten, amit az ut�bbi p�r napban lerendeztek, kabar�ba ill� volt.
- Mes�ld el az eg�szet a legelej�r�l. – �rkezett a parancs Alexander fel�l. �s Eli sz�fogad� fi� m�dj�ra belekezdett.

                F�l �r�val k�s�bb Xander kezdte �gy �rezni mag�t, mintha egy szappanoper�ban lettek volna. Eli ki�nt�tte a lelk�t neki, ami nem kismiska volt. Kider�lt, teljesen bele van habarodva Kevinbe, de ezt persze nem meri elmondani neki. Ez�rt k�l�nf�le gyerekes m�dszerekkel pr�b�lja felkelteni a fiatalabb figyelm�t. Ilyen dolog volt a b�rban t�rt�nt omin�zus eset is, amikor r�szegen lekapta Alexandert. Ezzel pr�b�lta f�lt�kenny� tenni Kevint. – Rossz taktika. – gondolta fejcs�v�lva a Hong Kongi. Nem csak, hogy semmire se ment ezzel a megmozdul�s�val, de akaratlanul m�g az � Soohyunnal kapcsolatos �gy�be is bekevert.
- �s mi�ta vagy szerelmes bel�? Vagy legal�bbis mi�ta tudod, hogy ez szerelem? – k�rdezte k�v�ncsian.
- Hmm… Nagyj�b�l 1 h�napja.
- �rtem.
- Igaz�n nem akarom megzavarni ezt a bens�s�ges hangulatot, de Xandernek pihen�sre van sz�ks�ge, ha nem b�nod Eli. – nyitott be Soohyun h�v�s nyugalommal, ami �szint�n megr�misztette mindk�t fi�t.
- Pe- persze. Meg�rtem. M�r itt sem vagyok. Sziasztok.– �llt fel remegve a Washingtoni �s kiviharzott. Alexander rosszall� pillant�sokat l�vellt az ajt�t t�maszt� t�rsa fel�.
- Ez mire volt j�? �pp valami fontos dologr�l besz�lt�nk. – k�rdezte inger�lten.
- H�t persze. Biztos iszony�an fontos lehetett, ha szem�lyesen j�tt el ide ahelyett, hogy felh�vott volna.
- Pontosan! Ez nem egy telefonon megbesz�lhet� valami. – m�ltatlankodva meredt a vele szemben �ll� h�v�s sz�ps�gre.
- Tal�n akkor jobb lett volna, ha � viseli gondodat helyettem. Az � t�rsas�g�t biztosan sokkal jobban �lvezn�d. – az utols� sz�b�l csak �gy cs�p�g�tt a g�ny �s a megvet�s. Xander nem tudta hov� tenni Soohyun viselked�s�t.
- Nagyon �gy n�z ki…