A rohadt életbe! – rúgta fel dühödten Alexander a közelében lévő kukát. Soha életében nem volt még ennyire dühös és főleg nem Elira. Hogy tehette ezt vele, mikor nagyon jól tudja milyen feszült most a helyzet közte és Soohyun között. Erre most mindent elront. Belebokszolt a falba, amitől kézfején felhasadt a bőr és elkezdett belőle szivárogni vöröslő vére. A nap folyamán már másodszor. Ha így halad, elpazarolja az összeset. Erre a gondolatra nevethetnékje támadt. Visszajött azért, hogy újra láthassa, a bocsánatáért esedezzen és tessék. Ennél távolabb már nem is lehetne a céljától. - Nincs is értelme maradni. – gondolta elkeseredetten.
- Szükséged van esetleg egy fuvarra? – önsanyargatásából Hoon hangja zökkentette ki. Épp rá akarta vágni, hogy nem mikor meglátta ki van a fiú jobb oldalán.
A vér rekordidő alatt öntötte el az arcát. Olyan mélységesen szégyellte magát, mint még életébe soha. Zavartan fordította el a tekintetét és szóra nyitotta a száját, de Soohyun megelőzte;
- Mi történt a kezeddel? – kérdezte aggodalommal teli hanggal.
Ez az egyetlen kérdés földöntúli örömet okozott neki. Hisz mondhatni, fél éve először szólt hozzá úgy, mint régen. És ha mindez nem lett volna elég aggódott érte. Érte! Meg sem érdemelte az aggodalmát, de mégis annyira boldog volt tőle, hogy legszívesebben táncra perdült volna ott az utca közepén. Vett egy mély levegőt mielőtt válaszolt volna. – Nyugi öregem. Ez nem jelent semmit. Csak nyugalom.
- A fal belém kötött és én húztam a rövidebbet. – mondta halványan elmosolyodva.
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces. –mordult fel gúnyosan Soohyun. Nem is várt mást elérhetetlen szerelmétől.
- Gyertek, a taxi már vár ránk. – szólt Hoon és elkezdte őket a járda szélén várakozó jármű felé terelni. Kínos csend telepedett a taxira útközben. Hoon néha próbálkozott beszélgetést kezdeményezni, de se Xander se Soohyun nem volt partner ebben.

10 perc utazás után a U-KISS legújabb tagja bejelentette, hogy neki még van valami elintéznivalója ezért kiszáll, de ők azért menjenek csak nyugodtan haza. – Te szemét gazember, tudom, ám mire megy ki a játék. – gondolta magában Soohyun a lehető legcsúnyábban nézve távozó társára. Az ülés legszélére húzódott, hogy minél messzebb kerüljön Alexandertől. Nem próbáltak meg beszélgetni, mert tudták, mihez vezetne és azt egyikük se akarta. Lassan teltek a percek miközben utaztak az idősebb lakhelye irányába mivel az esett közelebb attól a helytől, ahol Hoon sunyi dög módjára kiszállt. – Remélem, elé ugrik egy mutogatós bácsi és jól megmutatja neki! – fortyogott magában Soohyun és közben lopva jobbra pillantott. Nagy meglepetésére Xander az üvegnek támasztott fejjel aludt békésen. Ajkai kissé elnyíltak egymástól, miközben szuszogott.
Megbabonázva nézte a mellette szunyókálót. Nem tudta magát leállítani és hirtelen hatalmas késztetést érzett arra, hogy megízlelje azokat a csábok ajkakat. – Nem! Úr isten, miket gondolok én itt?! – képzeletben lekevert magának egyet és gyorsan elfordította a tekintetét.
Próbálta a minimálisra csökkenteni a jobbra pillantások számát, de még így is nagyjából fél percenként fordította arra a tekintetét. Nem értette saját magát. Utálta, hogy így reagál Alexander közelségére. Már hónapokkal ezelőtt eldöntötte, kiveri, a fejéből mindörökre azt az önző barmot erre mit csinál? Kukkolja alvás közben. Hogy süllyedhetett ennyire mélyre?
A taxis lassulni kezdett, míg teljesen meg nem állt.
- Megérkeztünk! – hangzott fel a sofőr unott hangja előröl.
Soohyun újból Xander felé pillantott, aki még mindig békésen aludt. Fel kell ébresztenie, különben holnap is itt várhatnak arra, hogy magától felébredjen. Nyelt egy nagyot és közelebb csusszant hozzá.
- Alexander. – szólította meg bizonytalanul. – Alexander, megérkeztünk! – semmi válasz.
A fene essen beléd, hogy ennyire mélyen tudsz aludni! – morgolódott magába. Valami mással kell próbálkoznia, ha belátható időn belül haza akar jutni.
Lágyan végigsimított az idősebb arcán. – Xander, ébredj. – szólt lágyan. Erre már megmozdult, de még mindig nem hagyta el Álomországot. Ekkor Soohyun valami olyat tett, amit már abban a másodpercben megbánt; száját gyengéden a másikéra tapasztotta. Annyira hihetetlenül jól esett neki, hogy még maga is meglepődött. Az idősebb ajkainak puhasága, ahogy hozzásimulnak az övéhez egyszerűen tökéletesnek tűnt. Mintha isten is egymáshoz teremtette volna őket. Lassan végigfutatta nyelvét kedvese cseresznyeszínű száján és hirtelen már nem volt elég neki ennyi. Azt akarta, hogy a másik felébredjen, átdugja szájába nyelvét és mélyen megcsókolja.
A felismerés kősziklaként zuhant rá. – Még mindig teljes szívemből szeretem mindazok ellenére, amit tett.
- Mmmm… - kezdett el mocorogni az ébredező Alexander, gyorsa hátraugrásra késztetve ezzel Soohyunt.
- Meg… megérkeztünk. – bökte ki két krákogás között a fiatalabb. – Lennél szíves kiszállni, hogy végre hazamehessek?
Xander kissé értetlen fejjel nézett vissza rá. – Olyan édes ezzel az álmoskás ábrázattal. – gondolta Soohyun, de gyorsan le is torkollta magát. Nem gondolhat ilyeneket. Nem eshet bele abba a hibába, hogy megbocsájt neki. Képtelen lenne elviselni, ha újra elhagyná őt. Ezúttal biztosan beleőrülne.

Miután nagy nehezen kikászálódott a taxiból és kifizette az ő részét figyelte, ahogy elhajt a jármű azzal, aki legszívesebben soha többet nem engedne el. Végül elindult a hotelszobája felé nem kis csalódottsággal a szívében. Tényleg képzelődött volna, hogy Soohyun megcsókolta? Hisz ez nem lehetett valóság. Sose csókolná meg, főleg nem magától. A tetőn történtek is csak a meglepetés ereje miatt jöhettek létre és bár pokolian akart egy újabb alkalmat, tudta, nem kaphatja meg.
Mikor felért a zuhanyzóba vezetett az első útja. Muszáj volt lezuhanyoznia, ki kellett tisztítsa a fejét. Az aznapi események túl soknak bizonyultak számára. Először Soohyun jobbegyenese, aztán Eli támadása most pedig a képzelgése miszerint a taxiban szerelme pont azt tette, amire epekedve vágyott.
Ez biztos csak egy őrült álom, amiből nemsoká felébredek. Igen, nem lehet más. Csak egy álom. – próbálta hitegetni magát, de tudta, nincs semmi értelme. Ez bizony a kegyetlen valóság volt bármennyire is menekült volna előle.